Csütörtök este bezárt a kiállítás és elkezdődhetett a bontás. Mindenki hamar túl akart lenni rajta, így a szervezők által kért 22.30-as „kezdésre” már a legtöbb stand romokban hevert. Amit sokszor napokig építettek, pár pillanat alatt váltak rommá.

Szerencsére a visszautat sikerült a reggel nyolc órás gépre foglalnom Kairóba, így elkerültem a rohanást a reptérre. Pakolás előtt még egy búcsú vacsorára kiugrottam a Hera-ra, mégiscsak ott jártam el nap mint nap J

Sikerült egy igazi helyi falatozót kifognom, ahol ugyan semmit nem értettem a kiírtakból és a személyzet sem tudott angolul segíteni a chicken or beef-en kívül, így rájuk bíztam magam. Nem kellett csalódnom. Hatalmas adag marhahúsos kebabot kaptam, sok zöldséggel, a brutál csípős paprikával, hasábburgonyával, szószokkal. Az asztalon újabb szószok és parfüm várt, hiszen mégis csak be kell pacsmagolni magát az embernek ha már „étterem szaga” lett. Itt is a megszokott arab illatot használták, mellyel oly sokszor sikerült szembe találkoznom a hat nap alatt. A helyiek folyamatosan üvöltöttek mellettem, hiszen meccs volt és az itt mindenkit érdekel.

Vacsora után hazasétáltam, de ha még pár száz métert is kellett volna mennem biztos inkább taxizok, úgy lefáradtam a végére. Pakolás saccra, mint kiderült 23,4kg szóval jól becsültem, majd alig két óra alvás indulásig. Szerencsére sikerült uber-t fognom, így Muhamad vezetésével, aki pakisztáni, de már sok éve itt él, indultam a reptér felé. Az odaúthoz képest jóval olcsóbban és alig 20 perc alatt ki is értem. A reptéren mintha nappal lenne, hatalmas embertömeg, egymás hegyén, hátán. Pont jókor érkeztem, így elsőként csekkolhattam Kairó felé, majd irány az útlevélkezelés és ellenőrzés. Meglepően gyorsan sikerült abszolválni, így az északi terminál lounge-a felé vettem az irányt.

First Class Lounge néven fut és tényleg first class élményt ad. Hatalmas tágas tér, kényelmes bőrfotelok és kitűnő hideg-, melegétel választék. Extra jó az epres tejük és a vegyes gyümölcsös dzsúsz, terveztem is ajándékba vinni az otthoniaknak egy kis kóstolót, de végül csak Kairóig jutott el… Gyors reggeli után kardamomos kávéval búcsúztam a várótól, beszállás a 42-es kapunál. A gépek most is a két terminál között parkoltak, így nem maradhatott el a buszozás, majd a tülekedés a gép felé.

Gépünk egy A330-200-as, SU-GCJ lajstrommal, évjárat: . A két város közti nagy járatsűrűség ellenére ez is szinte televolt, bőven 200 fő felett. Pontos indulás, sima út, „természetesen” a rendelt muszlim reggeli nem volt elérhető, így kaptam én is sztenderdet. Pontosan érkeztünk Kairóba, ahol még javában a guruló úton jártunk, mikor már sorakoztak az emberek az ajtó elé. :)

Érkezéskor csomagellenőrzés, átszálláskor csomagellenőrzés, majd ha bevásároltál a tranzitban innivalóból és nem csomagoltattad be, akkor a kapu előtti ellenőrzéskor mehet is a kukába. Mint az én üdítőim… Öv, cipő le, mintha nem is tranzit területen lennénk… A kairói reptéren számos lounge van, hármat meg is látogattam, mert az egyikből küldtek tovább a másikba. Végül az E Lounge lett a nyerő, itt hideg-, meleg reggeli, sütemények, frissítők képezik a kínálatot. Ahogy Dzsidda felé, most is több mint egy órával indulás előtt kiírták, hogy kapunyitás, de a tényleges beszállítás csak 20 perccel előtte kezdődött meg. A reptér nagy, így egyik feléből a másikba igen csak lépkedhet az ember.

Miután megszabadítottak minden folyadékomtól buszra szállt az alig 20 fő. Gép előtt még egy beszállókártya ellenőrzés, majd indulás az SU-GCX lajstromjelű, Embraer 170-essel. Felszállás után kiválóan láttuk Kairó városát, a Nílust majd a tengert. Az ebédet gyorsan letudta a személyzet és bátortalan kérdésemre, hogy a megrendelt ételemet vajon tudják-e prezentálni, egy határozott Noooo, sir volt a válasz, majd meg is kaptam a „hidegtálat”. Eseménytelen út Budapestig, érkezés a 31R pályára menetrend szerint. A határon hamar beléptünk, a csomagok is viszonylag gyorsan odaértek, így elbúcsúzva a kiállító társaktól a parkolós transzfer felé vettem az irányt.

Érdekes hat nap volt, belekóstolni egy, az arabvilágban is talán eltérőbb ország mindennapjaiba!

A mindennapokról majd külön bejegyzésekben fogok beszámolni!