Szombat késő délután érkezünk Kairóba, helyi idő szerint 18.50-kor, az időeltolódás 1 óra. Egyik kiállítótársam szintén ezzel a géppel érkezett és rögtön a következő dzsiddaival ment is tovább. Én, tervezve hogy végig járom a repteret a későbbire foglaltam, de egy kedves úriember keresztülhúzta a számításom. A kiszállásnál vadászták a dzsiddai utasokat, így én is velük mentem, bár ne tettem volna. Rögtön az indulási kapuhoz vittek busszal, ami nem is lett volna baj, ha onnan bárhová el lehet sétálni. Nem lehetett. Egy kávézó, egy kisbolt, jópár sor szék és a terminál minden szegletében dohányzó mekkai és dzsiddai utasok voltak a „program” az elkövetkezendő négy órára. A terminálba nem mehettem vissza, hiszen erre a részre egy külön ellenőrzéssel lehet bejutni. Az internet 30 perc után bemondta az unalmast, így nem volt túl szórakoztató a 18 fokban ücsörögni.

Beszállás 30 perccel indulás előtt a G4-es kaputól. Gépünk egy Egyptair A330-300-as, SU-GCF lajstrommal, évjárat: 2004. A fedélzeten már az európaiak számítottak furcsának, sokan nem is voltunk. Indulás pontosan és a hivatalos idő előtt 10 perccel leszállás a város irányából, így megcsodálhattuk a színes fényekben pompázó várost. Az érkezéssel a hölgyeknek az öltözködés is megkezdődött, szép lassan tüntek el a lepel alatt. Kiszállás kaotikus, ahogy az útlevél ellenőrzés is. Két ember között kis séta és internet a személyzet programja, az ujjlenyomat vétel nehézkes, lassan halad a sor.

Sokat nem vesztünk vele, hiszen a csomagok még sehol. Első körben megérkezik nagy nehezen a nagy bőröndöm, de a nyomatok és roll-up sehol. Érdekes lenne dekor nélkül kiállítani… Szalag megáll, az információnál közlik, hogy ne aggódjunk a csomagok megvannak, de isten akaratából most épp késnek. Szerencsére előbb utóbb csak a szalagon, így elindulhatok taxit vadászni. Az előzetes hírek igazak, vastagon akarják lehúzni a nem helyieket. Internet nincs, hiszen a visszaigazoló sms-t valamiért nem kapom meg, így uber helyett marad az alkudozás és végül 30 dollárban egyezünk meg, mely ár még így is legalább duplája a normálisnak.

Húsz perc alatt a szállodába érünk, vagyis érnénk, hiszen a lefoglalt szálloda egy ideje már nem létezik! A recepciós segítőkész, telefonál többször majd int a hordárnak és már hozzák is befelé a csomagjaim. A lefoglalt helyett így a Delmon Hotelben kapok szobát vagyis apartmant, mert a nagy nappali és konyha mellé egy hatalmas hálószoba is jár. Kiváló csere, így végül 4 óra magasságában már nyugovóra is térhetek.

Vasárnap standépítés és az első lépések Szaúd-Arábiában!