Az első és legfontosabb kérdés, hogy lehet bejutni az országba?

Egyéni turista vízumot nem adnak ki, így csak szervezett út keretében való kirándulás során, zarándokként vagy üzleti céllal kaphat valaki vízumot. Az igénylés elméletileg a konzulátusokon lehetséges, Budapesten is van szaúdi konzulátus, ám ők átadták ezen kiváltságot egy utazási irodának, így 2015 októbere óta rajtuk keresztül intézhető a vízum.

Nemzetközi kiállításra mentem, ahol a kiállítás szervező cég vállalta a meghívó levél elkészítését és engedélyeztetését, így ezzel nem kellett bajlódnom. Ahogy a kintlétem alatt megtudtam, ez az ottani cégeknél már rutin folyamat, így bármilyen hivatalos látogatás esetén rutinosan készítik elő a meghívást. A meghívólevélhez az adataimon túl bekérték a delegáló cég igazolását,arról, hogy az ő megbízásukból kívánok az országba beutazni, a cél, és a tervezett kinttartózkodás megjelölésével. Ezen túl igazolni kell a munkaadó által a cégnél betöltött pozíciót, hogy mióta dolgozom ott és mennyi a nettó fizetésem. Ez alapján elindították a folyamatot és kb. 1 hétre rá meg is kaptuk az igazolást a regisztrációs számmal.

Szaúd-Arábia magyarországi nagykövetsége az UR Travels-t jelölte ki hivatalos partnerének, így rajtuk keresztül intéztem én is a vízumot.

A vízum igényléshez szükséges dokumentumok listája:

• Eredeti útlevél (a belépéstöl számított min. 12 hónapig érvényes) + 2db másolat és két egymással szemben lévö üres oldalnak lennie kell benne,
• Igazolványkép 2 db (6 hónapnál nem régebbi)
• Személyi igazolvány, lakcímkártya eredeti példány és másolat (nem magyar állampolgároknak tartókodási engedély)
• Születési anyakönyvi kivonat eredeti példány és másolat
• Legmagasabb iskolai végzettséget igazoló oklevél + hiteles angol nyelvü fordítás
• Hazai munkáltatói igazolás (Jogviszony kezdete, betöltött pozíció, adószám/TAJ szám, bruttó fizetés)
• NAV által kiállított jövedelemigazolás az előző évről
• Hazai munkáltató cégkivonata
• Külföldi munkáltató cégkivonata
• Külföldi munkáltató meghívó levele (1 hónapnál nem régebbi)

Az egyszeri belépésre jogosító vízum 70 USD, a többszöri belépésre jogosító vízum 160 USD, plusz mellé jön még kb. 20.000 Ft-nyi kezelési költség.

Az utolsó két pont kivételével az összes többit prezentálni kellett. Szerintem ha valami jó van abban, hogy egy kijelölt iroda végzi a vízumkérelmek igénylését, az, hogy tudják "mire és milyen formában van szükség". Az ügyintéző rutinosan válogatta és rendszerezte a papírhalmazt és alig 20 perc alatt végeztünk is. Nem feltétele az igénylésnek, de nem is hátránya, ha valaki már megvette a repülőjegyet, főleg ha az oda-vissza útra szól :) 

A leadást követő 1 hétre ígérték az elbírálás eredményét, de engem már 3 nap múlva tájékoztattak, hogy sikeres az igénylés, átvehetem a vízumot.

A vízum igénylés sikerességében bízva a repülőjegyet már korábban lefoglaltam. Köszönhetően a repjegyfoglalásban való néminemű jártasságomnak sikerült ezt meglehetősen jó áron abszolválni, alig 1 hónappal az indulás előtt. Tekintve, hogy a saját dolgaimon kívül a kiállítási stand teljes dekorációját is vinnem kellett, plusz szóróanyagokat, demonstrációs eszközöket, mintanyagokat, projektort, stb., így a feladott poggyász jelentette a legfőbb kiválasztási szempontot a társaságok között.

A Budapest-Jeddah útvonalon a legjobb alternatíva az Egyptair kairói átszállással. Jobb a menetrendje, mint a Lufthansa/Brussels Airlines-Etihad kombinációnak, olcsóbb, mint az Emirates és mindegyiknél több feladott poggyászt is engedélyez alapból. Az Egyptair nemzetközi viszonylatban Economy-n 2 db 23 kg-os, Business-en 2 db, 32 kg-os poggyászt engedélyez. Egy rövid összefoglalás a feladható, illetve kézipoggyászokról:

Mint az indulás napján a reptéren kiderült, szükségem is volt a kilogrammokra, fontos azonban, hogy ezek nem összevonhatók, így az 1 darab 5 kg-os és 1 db 41 kg-os kombináció nem fog átmenni a check-in-en. :)

Az Egyptair jó menetrendet és kényelmes átszállást kínál Budapestről, így kora délutáni indulással, alig 2 órás vagy 4 órás kairói tartózkodással Dzsiddában lehet az utazó. Kairóig Embraer 170-es, mely kicsi, de kényelmes, Kairótól A330 vagy 737-800, az utóbbiról nincs információm, de az A330-on, teltház esetén azért szűkösebb a hely.

Az utazásról és menűkről, a Kairóban töltött időről már korábbi bejegyzéseimben írtam.

A bejutás Szaúd-Arábiába a King Abdulaziz Nemzetközi Repülőtéren arabos, a személyzet éjszaka még inkább takarékon dolgozik, így a sorbanállás és ujjlenyomatvétel ideje alatt, akár meg is érkezhet a csomagunk, persze ha "...isten is úgy akarja..."!  :) 

Csütörtök este bezárt a kiállítás és elkezdődhetett a bontás. Mindenki hamar túl akart lenni rajta, így a szervezők által kért 22.30-as „kezdésre” már a legtöbb stand romokban hevert. Amit sokszor napokig építettek, pár pillanat alatt váltak rommá.

Szerencsére a visszautat sikerült a reggel nyolc órás gépre foglalnom Kairóba, így elkerültem a rohanást a reptérre. Pakolás előtt még egy búcsú vacsorára kiugrottam a Hera-ra, mégiscsak ott jártam el nap mint nap J

Sikerült egy igazi helyi falatozót kifognom, ahol ugyan semmit nem értettem a kiírtakból és a személyzet sem tudott angolul segíteni a chicken or beef-en kívül, így rájuk bíztam magam. Nem kellett csalódnom. Hatalmas adag marhahúsos kebabot kaptam, sok zöldséggel, a brutál csípős paprikával, hasábburgonyával, szószokkal. Az asztalon újabb szószok és parfüm várt, hiszen mégis csak be kell pacsmagolni magát az embernek ha már „étterem szaga” lett. Itt is a megszokott arab illatot használták, mellyel oly sokszor sikerült szembe találkoznom a hat nap alatt. A helyiek folyamatosan üvöltöttek mellettem, hiszen meccs volt és az itt mindenkit érdekel.

Vacsora után hazasétáltam, de ha még pár száz métert is kellett volna mennem biztos inkább taxizok, úgy lefáradtam a végére. Pakolás saccra, mint kiderült 23,4kg szóval jól becsültem, majd alig két óra alvás indulásig. Szerencsére sikerült uber-t fognom, így Muhamad vezetésével, aki pakisztáni, de már sok éve itt él, indultam a reptér felé. Az odaúthoz képest jóval olcsóbban és alig 20 perc alatt ki is értem. A reptéren mintha nappal lenne, hatalmas embertömeg, egymás hegyén, hátán. Pont jókor érkeztem, így elsőként csekkolhattam Kairó felé, majd irány az útlevélkezelés és ellenőrzés. Meglepően gyorsan sikerült abszolválni, így az északi terminál lounge-a felé vettem az irányt.

First Class Lounge néven fut és tényleg first class élményt ad. Hatalmas tágas tér, kényelmes bőrfotelok és kitűnő hideg-, melegétel választék. Extra jó az epres tejük és a vegyes gyümölcsös dzsúsz, terveztem is ajándékba vinni az otthoniaknak egy kis kóstolót, de végül csak Kairóig jutott el… Gyors reggeli után kardamomos kávéval búcsúztam a várótól, beszállás a 42-es kapunál. A gépek most is a két terminál között parkoltak, így nem maradhatott el a buszozás, majd a tülekedés a gép felé.

Gépünk egy A330-200-as, SU-GCJ lajstrommal, évjárat: . A két város közti nagy járatsűrűség ellenére ez is szinte televolt, bőven 200 fő felett. Pontos indulás, sima út, „természetesen” a rendelt muszlim reggeli nem volt elérhető, így kaptam én is sztenderdet. Pontosan érkeztünk Kairóba, ahol még javában a guruló úton jártunk, mikor már sorakoztak az emberek az ajtó elé. :)

Érkezéskor csomagellenőrzés, átszálláskor csomagellenőrzés, majd ha bevásároltál a tranzitban innivalóból és nem csomagoltattad be, akkor a kapu előtti ellenőrzéskor mehet is a kukába. Mint az én üdítőim… Öv, cipő le, mintha nem is tranzit területen lennénk… A kairói reptéren számos lounge van, hármat meg is látogattam, mert az egyikből küldtek tovább a másikba. Végül az E Lounge lett a nyerő, itt hideg-, meleg reggeli, sütemények, frissítők képezik a kínálatot. Ahogy Dzsidda felé, most is több mint egy órával indulás előtt kiírták, hogy kapunyitás, de a tényleges beszállítás csak 20 perccel előtte kezdődött meg. A reptér nagy, így egyik feléből a másikba igen csak lépkedhet az ember.

Miután megszabadítottak minden folyadékomtól buszra szállt az alig 20 fő. Gép előtt még egy beszállókártya ellenőrzés, majd indulás az SU-GCX lajstromjelű, Embraer 170-essel. Felszállás után kiválóan láttuk Kairó városát, a Nílust majd a tengert. Az ebédet gyorsan letudta a személyzet és bátortalan kérdésemre, hogy a megrendelt ételemet vajon tudják-e prezentálni, egy határozott Noooo, sir volt a válasz, majd meg is kaptam a „hidegtálat”. Eseménytelen út Budapestig, érkezés a 31R pályára menetrend szerint. A határon hamar beléptünk, a csomagok is viszonylag gyorsan odaértek, így elbúcsúzva a kiállító társaktól a parkolós transzfer felé vettem az irányt.

Érdekes hat nap volt, belekóstolni egy, az arabvilágban is talán eltérőbb ország mindennapjaiba!

A mindennapokról majd külön bejegyzésekben fogok beszámolni!

Gondolkoztam, hogyan is lehetne minél jobban bemutatni az előttem álló hat napot és végül arra jutottam, felesleges napi beszámolót írni, hiszen kit érdekel, hogy épp mit csinálok, inkább a tapasztaltakról, gyakorlati dolgokról írok, összefoglalóan.

Az első kérdés, amit én mindenképp feltennék, hogy: „Na és milyen az igazi Szaúd-Arábia?” A hat nap alapján a válasz egyszerű, más mint amit a legtöbb helyen leírnak. Tudom, Rijád testesíti meg az eredeti szaúdi mindennapokat, de akkor is van jónéhány sületlenség az ajánlások között.

A datolya tényleg "központi elem" a mindennapokban az arab kávé mellett

Úgy döntöttem, hogy az érkezés és hazaindulás konkrét mozzanatai mellett az eltöltött napokat, nem beszámolóként, hanem a tapasztalatokat leírva mutatom be. Mire is gondolok itt?

Például

• mennyire zárt is maga Szaúd-Arábia?
• Hogy élnek az emberek a mindennapokban?
• Fejlődés vagy elmaradás?
• Ételek, italok, szórakozás.
• Közlekedés ott ahol ásványvíz árban van az üzemanyag, stb.

Többekközött ezeket szeretném bemutatni nektek.

Hamarosan jelentkezem a hazaúttal és mindennapi élet bemutatásával!

Szombat késő délután érkezünk Kairóba, helyi idő szerint 18.50-kor, az időeltolódás 1 óra. Egyik kiállítótársam szintén ezzel a géppel érkezett és rögtön a következő dzsiddaival ment is tovább. Én, tervezve hogy végig járom a repteret a későbbire foglaltam, de egy kedves úriember keresztülhúzta a számításom. A kiszállásnál vadászták a dzsiddai utasokat, így én is velük mentem, bár ne tettem volna. Rögtön az indulási kapuhoz vittek busszal, ami nem is lett volna baj, ha onnan bárhová el lehet sétálni. Nem lehetett. Egy kávézó, egy kisbolt, jópár sor szék és a terminál minden szegletében dohányzó mekkai és dzsiddai utasok voltak a „program” az elkövetkezendő négy órára. A terminálba nem mehettem vissza, hiszen erre a részre egy külön ellenőrzéssel lehet bejutni. Az internet 30 perc után bemondta az unalmast, így nem volt túl szórakoztató a 18 fokban ücsörögni.

Beszállás 30 perccel indulás előtt a G4-es kaputól. Gépünk egy Egyptair A330-300-as, SU-GCF lajstrommal, évjárat: 2004. A fedélzeten már az európaiak számítottak furcsának, sokan nem is voltunk. Indulás pontosan és a hivatalos idő előtt 10 perccel leszállás a város irányából, így megcsodálhattuk a színes fényekben pompázó várost. Az érkezéssel a hölgyeknek az öltözködés is megkezdődött, szép lassan tüntek el a lepel alatt. Kiszállás kaotikus, ahogy az útlevél ellenőrzés is. Két ember között kis séta és internet a személyzet programja, az ujjlenyomat vétel nehézkes, lassan halad a sor.

Sokat nem vesztünk vele, hiszen a csomagok még sehol. Első körben megérkezik nagy nehezen a nagy bőröndöm, de a nyomatok és roll-up sehol. Érdekes lenne dekor nélkül kiállítani… Szalag megáll, az információnál közlik, hogy ne aggódjunk a csomagok megvannak, de isten akaratából most épp késnek. Szerencsére előbb utóbb csak a szalagon, így elindulhatok taxit vadászni. Az előzetes hírek igazak, vastagon akarják lehúzni a nem helyieket. Internet nincs, hiszen a visszaigazoló sms-t valamiért nem kapom meg, így uber helyett marad az alkudozás és végül 30 dollárban egyezünk meg, mely ár még így is legalább duplája a normálisnak.

Húsz perc alatt a szállodába érünk, vagyis érnénk, hiszen a lefoglalt szálloda egy ideje már nem létezik! A recepciós segítőkész, telefonál többször majd int a hordárnak és már hozzák is befelé a csomagjaim. A lefoglalt helyett így a Delmon Hotelben kapok szobát vagyis apartmant, mert a nagy nappali és konyha mellé egy hatalmas hálószoba is jár. Kiváló csere, így végül 4 óra magasságában már nyugovóra is térhetek.

Vasárnap standépítés és az első lépések Szaúd-Arábiában!

Szombat délután.

A ferihegyi repülőtér 2B terminálján, a Platinum Lounge-ban várakozom. Egy nem átlagos és nem mindennap látogatott úticélra indulok. Egy hétig vendégeskedem Szaúd-Arábia második legnagyobb városában, ahová egy kiállításon való részvétel miatt utazom. Egyik legérdekesebb úticélom lesz, rendkívüli várakozással tekintek elé mind üzleti, mind „turista” szempontból.

De hogy is keveredek én oda? Adott egy kiváló vállalkozás és egy teljesen egyedi termék, mind hazai, mind világviszonylatban. Biztos voltam benne, hogy a hazai megjelenés után előbb vagy utóbb, de valamelyik külpiacra is bejelentkeznek a termékkel, azt azonban nem is sejthettem, hogy a „premier” pont Szaúd-Arábiában lesz. A szerencsének és a gyors reagálásnak köszönhetően azonban olyan lehetőség adódott melyet kár lett volna kihagyni. Megjelenni a térség egyik legnagyobb építőipari kiállításán a siker kulcsa is lehet a termékbevezetéshez.

Az előkészítő munka hajtós és szinte már már őrjítő, de az indulásra mindennel elkészültünk. Megszerzem a vízumot és minden anyag elkészül. Bepakolva a nagy-és kis bőrönd valamint a pavilondekor külön dobozban. Érkezés a repülőtérre időben, hogy kezdetét vegye egy őrült logisztika. A kétszer 23 kg feladott poggyász 46 kg-ja, nem egyenlő a nálam lévő 10kg+35 kg feladandóval, így pár szép mosoly és egy kis szaúdi édesség felajánlása mellett átcsúszik a kicsivel több feladandó és hát egy nagyobbacskával nehezebb kézi poggyász :)

Csomag Dzsiddáig rendben (csak közele legyen a taxi a reptérnél), beszállók a kézben, jöhet az ellenőrzés. Természetesen külön csomagátvizsgálás következik, ahol rögtönzött pár perces előadást tartok a vízáteresztő kavicsburkolatokról, a minták bemutatásával. Elhiszik hogy nem robban, így mehetek. Próbálok gyorsan átjutni az útlevél ellenőrzésen azonban ebbéli szándékomat egy nagy csoport kínai utazó próbálja meg keresztül húzni, akik nem értik hogy az EU állampolgároknak fenntartott sorban ők miért nem haladhatnak tovább. Akadály leküzdve, majd irány a Platinum Lounge T2B.

A B terminál nekem mindig egy kicsit szellemvárosnak tűnik, hiszen mikor épp beszállás van akkor van utas, azon kívül azonban szinte kong az ürességtől. Talán előbb-utóbb pár távolabbi járattal még több életet lehet lehelni belé.

A lounge-ban sincsenek sokan, ők is Isztambul felé tartanak, így jó 10 perc után magam maradok. A választék szerintem simán ver pár nagyobb reptéri lounge-ot is, a kedves pultos hölgyek csak tovább emelik az élményt. A kilátás kiváló, az Emirates 777-300-asa mellett Turkish 737-800, így még jobban esik az ebéd. Nem tudom ki a „reptéri szakács”, de minden esetben szinte hibátlan krémlevest kínál akár a Skycourt, akár Platinum vagy Mastercard Lounge. Egy utolsó korty pezsgő és pálinkával búcsúzom Budapesttől és ezen bűnös élvezetektől, hiszen Szaúd-Arábiában már a behozatala is börtönnel jár, nem hogy a fogyasztása. Hamar elrepül az egy óra, go to gate, elmentem ezen blogbejegyzést, és induulok is a gépre.

Kis késéssel érkezik az Egyptair Express Embraer 170-ese, de kiszállás után rohamtempóban már kezdődik is a beszállítás. Még a kabin ajtaja előtt két ügynök ellenőrzi a beszállókat, és akit gyanúsnak találnak kikérdezik menetele céljáról. A gépa SU-GCY lajstromszámú, Embraer 170, évjárata: 2007. Belül kicsit leharcoltnak tűnik, érdekesség viszont, hogy a székek számozása a 20-astól kezdődik, A-C illetve H-K oszlopokkal. Beszállítás végeztével azonnal safety demo, majd pushback és egy 10 perc késéssel el is kezdünk gurulni. Felszálló irány 13 R, így sok látnivaló nem akad és a felhőket is hamar elérjük. A személyzet csak hölgyekből áll, akik nem sietik el a felszolgálást. Macedón légtérbe érünk, amikor megérkezik az ebéd.

Kevés légitársaság van manapság amely olyan széles választékból enged indulás előtt választani mint az Egyptair. Élek is a lehetőséggel, így Kairóig kosher, onnan Dzsiddáig tenger gyümölcsei ételt rendelek, hogy hazafelé hindu és muszlim menüket kóstoljak meg.

Meglepő a kérdés, csirke vagy marha? Ez lenne a kosher? Hát nem, normál ebédet kapok én is. Csirkemell rizzsel, zöldségek, kis sütemény és egy kis baguett a menü. Már majdnem a végén járok vele, mikor érkezik a vezető légiutaskísérő és hatalmas elnézések közepette szól, hogy azonnal adjam neki az ebédem, meghozta nekem a „speciálist”. A kosher menüben szintén rizses csirke a főétel, de előételnek van hummusz és májgombóc, baguett, vaj, mustár és kétszersült. Desszertnek almássüti és csoki tallér, valamint jár a speckó víz és gyümölcssaláta is. Ezeket valószínűleg elfelejtették időben kivenni a fagyóból hiszen egy darabként, jéggé fagyva érkeznek. Sebaj, van még hátra másfél óra, Kairóig csak kiolvad. Utastársaim megdöbbenek a bőség láttán, jelzem nekik, hogy máskor bátran rendeljenek koshert :)

 Közben elkezdem folytatni a blog bejegyzést és készülök a kiállításra. Kairóban kicsit több mint négy órám lesz a tranzitban, így be tudom járni teljesen, lesz idő nézelődni és egy kis lazításra a Lounge-ban. Süllyedünk, így gép kikapcs, belépési papír kitölt, öv becsatol.

Mi is lehetne jobb névnapi ajándék mint egy kis repülés, utazás.

Még tavaly bukkantam rá egy "különlegesnek" számító útvonalra és rögtön el is határoztam, hogy ezt nem hagyhatom ki. Különleges olyan szempontból, hogy az egyetlen üzemelő útvonal Radom városának gyönyörűen modernizált repteréről Prágába, mindössze heti 3-szor. A járat üzemeltetője a CSA cseh légitársaság, az útvonalat ATR 42-esekkel repüli és az oda és visszaúton is leszáll Ostravában.

A járat sikerét jól mutatja, hogy januárban akadt olyan járat mely mindössze 1 fővel indult vissza Prágába, de 7-8 főnél nem nagyon volt több utas eddig. A tervek szerint február végén meg is szűnik a járat, nehéz helyzetbe hozva ezzel a reptér eddig sem túl sikeres üzemeltetőjét. Lengyelországot jól behálózták már a fapadosok, egy újabb reptér belépése nem egyszerű feladat.

Az előbbiekből kiindulva túl nagy esélye nincsen a járat újraindításának, így ha fel akartam venni a listámra a viszonylatot, lépnem kellett. Év elején el is határoztam, hogy februárban tiszteletemet teszem a járaton. Egy már-már visszatérőnek nevezhető elárazásos akció következtében alig pár euróért sikerült a jegyhez hozzájutnom.

De el is kell jutni Radomba.

Első terveim szerint szombat este LOT-al repültem volna Varsóba, onnan 1 zlotyis jeggyel a Polskibus fedélzetén Radomba vasárnap hajnalban, majd Prágából vonattal vagy busszal haza.

Időközben feltünt, hogy a szokásosnál is jobb jegyek vannak Gdanskból Norvágia felé, így egy bergeni túrával bővült ki a menetrend. Hogy legyen is időm bejárni ezt a régóta tervezett kisvárost és ne is csak utazásból álljon a norvég "ottlét", nem Molde-ból jövök vissza, hanem Bergenből este, Katowicébe. Egy jó erős fél napom lesz így Bergenben, mely pont elég hogy bejárjam a régi kikötőt és a belvárost, felmenjek a Floyen-hegyre a Floibanen siklóval. Ha a fjordokhoz nem is jutok most el, lesz időm Bergen 300 éves nyüzsgő halpiacára ahol a hírek szerint nem csupán különleges tengeri csemegéket még bálnahúst is kínálnak, hanem pl. jávorszarvasból készült kolbászt. 

Mivel gdanski kitérő szombat reggel van, így a pénteki esti indulás mellett döntöttem. Menetközben azonban felugrott a Wizzair varsói járatának ára, így alternatívaként péntek reggel indulok. Debrecenből. Malmőbe. Svédországban csak átszállok, időmet a reptéri váróban tervezem eltölteni, innen elég jó a rálátás a forgalmi előtérre. Alig két óra múlva Lengyelország felé veszem az irányt és Poznanba repülök. Itt szintén van jó erős két órám, hogy a LOT Dash Q400-as fedélzetén röpke 55 perc alatt Varsóba repüljek. Egy kis kanyarral ugyan, de csak a lengyel fővárosban vagyok :)

Szombat este Bergenből késő este érek Katowicébe, ahonnan majd csak hajnalban megyek tovább Varsó érintésével Radomba. Itt pár órám lesz egy gyors városnézésre és reppenek is tovább Prágába. Prágában többször voltam, de mindig csak rövid ideig, így ameddig ott vagyok várost nézek.

Vasárnap este 11 órakor foglalom el a helyem a Studentagency buszán, hogy hajnalban már Győrben legyek. Innen busszal irány Veszprém és indulhat is a hét.

Az utazás állomásairól képekkel és összefoglalóval is jelentkezem!

Útvonalam térképen:

Két napos kalandozásunk első napjának képei.

Érkezés, ingyenes városnéző túra, esti nézelődés.

Belgiumba sokat járok. Kiváló átszállóhely akár fapadossal Charleroiból, akár valamelyik legacy-val Zaventemből megy tovább az ember. Egy rövid ideig éltem is kint, ezt az időt pedig igyekeztem kihasználni arra, hogy a vidéki városokat is megismerjem. Kiváló a vonatközlekedés, így sokfelé eljutottam és megszerettem az országot. Amennyiben időm engedi a csokoládé vásárlás otthonra fix program mellett minden látogatás alkalmával elugrok egy régi vagy új helyre.

Mons-ban először 2011-ben jártam, valamikor szeptember közepén. Viszonylag rövid idő állt rendelkezésemre, de sikerült bebarangolnom a várost és úgy döntöttem egy szép napon visszatérek. Terveimben inkább a nyár szerepelt, de most Koppenhága felé alig egy napunk volt Belgiumban, plusz Charleroiból kb. 50 perc alatt elérhető, így adta magát Mons, ha már a múlt évben kimaradt.

A város régi pályaudvara, 2011

Charleroiból közel 50 perc, de Brüsszelből sem sokkal több idő alatt el lehet érni Mons vasútállomására, mely jelenleg hatalmas munkálatoknak ad helyet. Vadonatúj pályaudvart kap a város, és a környéke is megújul talán már idén év végére, így a fenti kép már csak a múlt. A vasúttól egy jó 15-20 perc séta a központ, a Grand Place, de érdemes az odaúton több látnivalót is útbaejteni.

Sainte-Waudru templom

Rögtön a vasútállomás feletti dombon található a Mons védőszentjéről elnevezett Sainte-Waudru templom, mely 1460-tól 1589-ig épült. Eddig még egyszer sem sikerült a belsejét meglátogatni, talán majd legközelebb.

Beffroi tornya

Egy erős emelkedő után már látszik a Le Beffroi tornya. Egy gyönyörűen gondozott park szélén található, ahonnan kiváló rálátásunk nyílik az óvárosra. Amióta legutóbb itt jártam, szépen felújították a belső tereket és egy modern liftet is kapott, így pillanatok alatt a torony tetejére juthatunk, ahonnan rendkívüli kilátás tárul elénk. A parkból leereszkedve már a főtérre jutunk, melynek meghatározó eleme a városháza. A téren a belgiumban "megszokott" módon hangulatos éttermek, sörözők, kávézók sorakoznak.

A majom :)

A főbejárat előtt ne felejtsd el megsimogatni a város „kabaláját", a bejárát melletti falon ülő kis majmot. A legenda szerint ha bal kézzel teszed szerencsét hoz. Meglátjuk :)

Bírtuk még erővel, így tovább sétáltunk az óváros utcácskáin, ahol folyton folyvást az Európa kulturális fővárosa 2015 programok nyomaira bukkantunk. A közel 100 ezres lakosú város folyamatos programáradattal és kultúrális intézményeinek modernizálásával készült 2015-re, a látottak alapján kihagyták az ilyenkor szokásos hatalmas építkezéseket és pénzszórást, inkább a meglévő értékeikre helyezték a hangsúlyt.

Az egyik installáció

Nem szokásom külföldön Mc Donaldsba járni, de a főtér sarkában adta magát a hely és kiváló alkalmat biztosított egy jó teázásra. Miközben pihentünk eleredt az eső is, de mire indultunk szerencsére kitisztult. Estére megtelt élettel a sétálóutca, mely az esti fényeiben még gyönyörűbb. A nézelődésre "kiváló" hűvös és kicsit szeles időjárásban felüdülést jelentett az IKEA húsgolyó kóstoltató akciója :)

Már sötétedett mire visszaértünk a vasútállomásra és a vonat megérkezése előtt a hó is elkezdett esni. Jól esett leülni, de hamar visszaértünk Charleroiba, ahol egy rövid séta mellett döntöttünk. A város maga nem egy turisztikai attrakció, mutatja jó és rossz arcát is egyaránt. Talán az elmúlt évek fejlesztései, és a jelenleg is zajló városrehabilitációs program sokat emel majd a vasútállomás környékének megkopott fényén.

Szállásunk a vasúttól 10 percre egy helyi Couchsurfinges gurunál volt. Az elhelyezkedés kiváló, a lakás már kevésbé és az idegen nyelvek is nehezen mennek Dimitrinek, de azért egy éjszakát kibírtunk nála. Reggel korán kelés, hiszen 7 óra után már indult a gépünk Koppenhágába.

A szombati mons-i séta pár állomása képekben.

La Collégiale Sainte Waudru

Beffroi de Mons

Hotel de Ville - Városháza

Singe du Grand Garde, amelyik állítólag jó szerencsét hoz annak, aki megsimogatja a fejét

Európa kultúrális fővárosa 2015

...és egy installáció

Kocsma

Téli napsütés

Az IKEA svéd húsgolyó promója :)

A tavalyi Ryanair kuponos akciónak köszönhetően sikerült összeálltani egy Budapest - Charleroi - Koppenhága - Budapest túrát januárra.

Költségvetés:

• BUD-CRL, Ryanair: 1 Ft
• CRL-CPH, Ryanair: 1 Ft
• CPH-BUD, Ryanair: 0,01 € (3 Ft)

Szombaton reggel irány Belgium. Szállásunk Charleroi központja mellett lesz egy helyi airbnb-s gurunál.

Brüsszelben már számtalanszor jártam, így most egy korábbi uticélom, Hainaut tartomány székhelye Mons lesz a napi program része. A szombati és vasárnapi korai indulások miatt pont jó lesz egy kellemes séta az óvárosban, valamint szakítunk időt megnézni néhány nevezetességet.

Mons 2015-ben európa kultúrális fővárosaként vált ismertté, emellett itt működik a NATO egyik stratégiai parancsnoksága, a francia költő, Paul Verlaine itt írta néhány kiváló versét, és Van Gogh, két évet is lehúzott a város melletti bányászfaluban. A település már hosszú évszázadok óta létezik, gyönyörű régi épületekkel tarkított, macskaköves utcáin sétálgatva minden sarkon a múlt egy darabjába ütközöl.

Este Charleroiban, mely ugyan nem egy turista paradicsom, de a pár évvel ezelőtti kinézetéhez képest azért sokat fejlődött. A kelés korán lesz mert 7 óra után már indul a gépünk Koppenhágába.

A korai érkezés lehetővé teszi, hogy aznap egy hosszabb túrán is részt vegyünk, így tapasztalataim alapján a Sandemans ingyenes, 3 órás városnézésére neveztem be. Minden fontos és kihagyhatatlan látnivalót érint, és mindig jó hangulatban zajlanak ezek a túrák.

Ha nyár lenne, este biztos a Tivolit látogatnám meg, de így marad egy jó dán pub vagy esti városnézés.

Másnap a külső kerületeket veszem célba és délután Christianshavn Koppenhága egyik városrésze a cél, ahol szintén egy ingyenes túra keretében fedezhetjük fel a mesterséges szigeten elterülő, a leírások alapján nagyon szép városrészt.

Este 10-kor indul a gép Budapestre, így bőven van idő estig, a reptér pedig kiválóan megközelíthető metróval, így rohanni sem kell

Kintről képekkel, hazaérkezésem után beszámolóval jelentkezem!