Szombat délután.
A ferihegyi repülőtér 2B terminálján, a Platinum Lounge-ban várakozom. Egy nem átlagos és nem mindennap látogatott úticélra indulok. Egy hétig vendégeskedem Szaúd-Arábia második legnagyobb városában, ahová egy kiállításon való részvétel miatt utazom. Egyik legérdekesebb úticélom lesz, rendkívüli várakozással tekintek elé mind üzleti, mind „turista” szempontból.
De hogy is keveredek én oda? Adott egy kiváló vállalkozás és egy teljesen egyedi termék, mind hazai, mind világviszonylatban. Biztos voltam benne, hogy a hazai megjelenés után előbb vagy utóbb, de valamelyik külpiacra is bejelentkeznek a termékkel, azt azonban nem is sejthettem, hogy a „premier” pont Szaúd-Arábiában lesz. A szerencsének és a gyors reagálásnak köszönhetően azonban olyan lehetőség adódott melyet kár lett volna kihagyni. Megjelenni a térség egyik legnagyobb építőipari kiállításán a siker kulcsa is lehet a termékbevezetéshez.
Az előkészítő munka hajtós és szinte már már őrjítő, de az indulásra mindennel elkészültünk. Megszerzem a vízumot és minden anyag elkészül. Bepakolva a nagy-és kis bőrönd valamint a pavilondekor külön dobozban. Érkezés a repülőtérre időben, hogy kezdetét vegye egy őrült logisztika. A kétszer 23 kg feladott poggyász 46 kg-ja, nem egyenlő a nálam lévő 10kg+35 kg feladandóval, így pár szép mosoly és egy kis szaúdi édesség felajánlása mellett átcsúszik a kicsivel több feladandó és hát egy nagyobbacskával nehezebb kézi poggyász :)
Csomag Dzsiddáig rendben (csak közele legyen a taxi a reptérnél), beszállók a kézben, jöhet az ellenőrzés. Természetesen külön csomagátvizsgálás következik, ahol rögtönzött pár perces előadást tartok a vízáteresztő kavicsburkolatokról, a minták bemutatásával. Elhiszik hogy nem robban, így mehetek. Próbálok gyorsan átjutni az útlevél ellenőrzésen azonban ebbéli szándékomat egy nagy csoport kínai utazó próbálja meg keresztül húzni, akik nem értik hogy az EU állampolgároknak fenntartott sorban ők miért nem haladhatnak tovább. Akadály leküzdve, majd irány a Platinum Lounge T2B.
A B terminál nekem mindig egy kicsit szellemvárosnak tűnik, hiszen mikor épp beszállás van akkor van utas, azon kívül azonban szinte kong az ürességtől. Talán előbb-utóbb pár távolabbi járattal még több életet lehet lehelni belé.
A lounge-ban sincsenek sokan, ők is Isztambul felé tartanak, így jó 10 perc után magam maradok. A választék szerintem simán ver pár nagyobb reptéri lounge-ot is, a kedves pultos hölgyek csak tovább emelik az élményt. A kilátás kiváló, az Emirates 777-300-asa mellett Turkish 737-800, így még jobban esik az ebéd. Nem tudom ki a „reptéri szakács”, de minden esetben szinte hibátlan krémlevest kínál akár a Skycourt, akár Platinum vagy Mastercard Lounge. Egy utolsó korty pezsgő és pálinkával búcsúzom Budapesttől és ezen bűnös élvezetektől, hiszen Szaúd-Arábiában már a behozatala is börtönnel jár, nem hogy a fogyasztása. Hamar elrepül az egy óra, go to gate, elmentem ezen blogbejegyzést, és induulok is a gépre.
Kis késéssel érkezik az Egyptair Express Embraer 170-ese, de kiszállás után rohamtempóban már kezdődik is a beszállítás. Még a kabin ajtaja előtt két ügynök ellenőrzi a beszállókat, és akit gyanúsnak találnak kikérdezik menetele céljáról. A gépa SU-GCY lajstromszámú, Embraer 170, évjárata: 2007. Belül kicsit leharcoltnak tűnik, érdekesség viszont, hogy a székek számozása a 20-astól kezdődik, A-C illetve H-K oszlopokkal. Beszállítás végeztével azonnal safety demo, majd pushback és egy 10 perc késéssel el is kezdünk gurulni. Felszálló irány 13 R, így sok látnivaló nem akad és a felhőket is hamar elérjük. A személyzet csak hölgyekből áll, akik nem sietik el a felszolgálást. Macedón légtérbe érünk, amikor megérkezik az ebéd.
Kevés légitársaság van manapság amely olyan széles választékból enged indulás előtt választani mint az Egyptair. Élek is a lehetőséggel, így Kairóig kosher, onnan Dzsiddáig tenger gyümölcsei ételt rendelek, hogy hazafelé hindu és muszlim menüket kóstoljak meg.
Meglepő a kérdés, csirke vagy marha? Ez lenne a kosher? Hát nem, normál ebédet kapok én is. Csirkemell rizzsel, zöldségek, kis sütemény és egy kis baguett a menü. Már majdnem a végén járok vele, mikor érkezik a vezető légiutaskísérő és hatalmas elnézések közepette szól, hogy azonnal adjam neki az ebédem, meghozta nekem a „speciálist”. A kosher menüben szintén rizses csirke a főétel, de előételnek van hummusz és májgombóc, baguett, vaj, mustár és kétszersült. Desszertnek almássüti és csoki tallér, valamint jár a speckó víz és gyümölcssaláta is. Ezeket valószínűleg elfelejtették időben kivenni a fagyóból hiszen egy darabként, jéggé fagyva érkeznek. Sebaj, van még hátra másfél óra, Kairóig csak kiolvad. Utastársaim megdöbbenek a bőség láttán, jelzem nekik, hogy máskor bátran rendeljenek koshert :)
Közben elkezdem folytatni a blog bejegyzést és készülök a kiállításra. Kairóban kicsit több mint négy órám lesz a tranzitban, így be tudom járni teljesen, lesz idő nézelődni és egy kis lazításra a Lounge-ban. Süllyedünk, így gép kikapcs, belépési papír kitölt, öv becsatol.
